AKI NÉLKÜL BUDAPEST MA EGÉSZEN MÁSKÉPP NÉZNE KI

Gróf Andrássy Gyula pontos születési időpontja a mai napig bizonytalan volt, azonban a legfrissebb kutatás szerint 1823. március 3-án született.

Felvidéki arisztokrata családban látta meg a napvilágot. Első politikai szereplése 1845-ben Zemplén vármegye közgyűlésén történt. Csupán 23 éves volt,amikor találkozott gróf Széchenyi Istvánnal a Tisza tervezett szabályozása kapcsán. A legnagyobb magyarral való személyes megismerkedés óriási hatással volt későbbi politikai pályájára. Részt vett az utolsó rendi országgyűlésen, amely 1847 novembere és 1848 áprilisa között zajlott.

Arisztokrata felsőházi tagként bekerült az első népképviseleti országgyűlésbe, ahol jegyzőnek is megválasztották. Mivel aktív szerepet játszott a szabadságharcban, 1849 decemberében, távollétében a hadbíróság halálra ítélte, képletesen felakasztotta és vagyonát elkobozta. Édesanyja ekkor éveken keresztül a saját birtokainak jövedelméből támogatta fiát, rendszeresen pénzt küldött neki külföldre.

Emigrációját döntően Párizsban töltötte, de Londonban is járt néhányszor. A jóképű gróf gyakran fordult meg fényes bálokon, ahol az érte bomló nyugati kisasszonyok szép akasztottnak becézték.

1857-ben, kérésére engedélyt kapott a hazatérésre. Ausztria 1866-os königgratzi, poroszoktól elszenvedett csatavesztése után egyre elkerülhetetlenebb lett a Magyarországgal való kiegyezés, amelyre Erzsébet királyné is ösztönözte az uralkodót. Kézenfekvő lett volna, hogy a tárgyalások elsőszámú főszereplője, a korábbi, 1848-as igazságügyminiszter, Deák Ferenc legyen az új magyar kormányfő, ő azonban maga helyett Andrássy grófot javasolta.

1867. február 17-én I. Ferenc József császár helyreállította az 1848-as alkotmányos jellegű berendezkedést, Andrássyt pedig kormányfővé nevezte ki. Június 8-án Simor János esztergomi érsek és Andrássy miniszterelnök magyar királlyá és királynévá koronázta Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét, azaz Sisit a Mátyás templomban, Liszt Ferenc ezen alkalomra komponált Koronázási miséjének hangjai mellett.

Eltűnt a világtérképről a Habsburg Birodalom, és létrejött két, egyenrangú fővárossal az Osztrák–Magyar Monarchia. Hazánk szinte minden fontosabb kérdésben, így gazdaságilag is önálló lett, megkezdődött felzárkózásunk a nyugat-európai szinthez.

A gróf 1871-től már nem volt Magyarország miniszterelnöke, ugyanis ekkor elfogadta Ferenc József felkérését a birodalmi, közös külügyminisztérium vezetésére. Az államférfi pályájának csúcsát az 1878-as berlini kongresszus jelentette, amikor több jelentős eredményt is elért: például a Németországgal való kettős szövetséget. Ferenc József unszolására kénytelen volt elintézni e kongresszuson Bosznia és Hercegovina monarchiához való hozzácsatolását is.

Azonban a katonai bevonuláskor tapasztalt, kedvezőtlen balkáni terepviszonyok, a nagyarányú ellenállás, valamint a pénzügyi- és véráldozatok miatt Andrássy 1879-ben lemondani kényszerült. Teljesen nem vonult vissza a politikától: részt vett a főrendiház munkájában, udvari bálokon is megfordult.

Óbuda, Buda és Pest egybeforrasztásának a szükségessége tulajdonképpen már a középkor folyamán többször előkerült, de csak a 18–19. század fordulóján kezdett kikristályosodni. Maga a Budapest szó Széchenyi István alkotása. Andrássy gróf javaslatára sor került a három kisváros egyesítésének előkészítésére, majd egy 1872-es törvény értelmében 1873. január elsején történt meg hivatalosan, tehát idén 150 éve. Ezt megelőzően Andrássy 1870-ben államilag megváltotta a Lánchidat is, így már nem kellett vámot fizetni az átkeléskor.

1870-ben londoni mintára megalapította a készülő városegyesítéssel járó városfejlesztő munkálatok levezénylésére a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. Ugyanis Andrássy észlelte a három város tehetetlenségét, azt, hogy ha valami országos dolgot kellene alkotni az egyesülő főváros számára, azt a helyi hatóságok ellenállása miatt csak csigalassúsággal lehet keresztülvinni. Egy olyan állandó szervet gondolt létesíteni, amelynek pénz és végrehajtó hatalom is rendelkezésére állna. Így a követendő példa az emigrációjában megismert 1855 és 1888 között működő londoni Metropolitan Board of Works lett, amelyhez hasonlóan az új hatóság a fővárosi és kerületi politikai vezetéstől nem függött, hanem csak a kormánynak lett alárendelve.

Andrássy Gyula gróf kormányának gyors, látványos sikerekre volt szüksége. A legszembetűnőbb fejlődést pedig az építkezések mutatják, ezért is kellett létrehozni a Közmunkák Tanácsát. Ez a hatóság 1871-ben, szintén Andrássy kezdeményezésére városszabályozási tervpályázatot hirdetett, amelyet a mérnök Lechner Lajos nyert meg, ez szolgált alapul a későbbi városfejlesztésekhez.

Szintén az első, kiegyezés korabeli miniszterelnökünk kezdeményezte a Városligetbe vezető reprezentatív sugárút, a később róla elnevezett Andrássy út kiépítését. Ennek megtervezését és megvalósítását rengeteg kritika érte, sokan fölösleges luxusberuházásnak tartották. Az 1873-as gazdasági világválság miatt sokáig el is húzódott a befejezése, de végül 1885-re elkészült a magyarországi historizáló építészet elsőszámú főműve, döntően olasz neoreneszánsz stílusú palotasorral.

Az 1867-es budai koronázáskor szintén Andrássy tett ígéretet a királyi párnak a barokk korabeli budai királyi palota kibővítésére. Habár ez a terv többnyire pénzügyi okok miatt sokkal később, csak a századfordulón valósult meg, az 1871-es városszabályozási terv már behatóan foglalkozott vele.

Budapest dunai folyamszakaszainak szabályozása szintén Andrássy gróf kezdeményezésére történt. A III. Napóleon idején kiépült párizsi mintán alapuló széles körút-sugárút rendszer szintén a gróf érdeme.

Az 1883-as Országház–tervpályázaton a volt kormányfő, Andrássy Gyula hatékony fellépésének volt köszönhető, hogy az illetékes bizottság végül a neogótikus, tehát a csúcsíves stílus mellett, azaz Steindl Imre építész terve mellett döntött. Andrássy a korábbi emigrációs időszakában sok időt töltött Londonban, és az ottani neogótikus parlamenttel kívánt rivalizálni. Steindl plánuma volt az egyetlen neogótikus pályamű, ami egyúttal a londoni parlamenthez hasonlóan hosszanti oldalával, illetve főhomlokzatával fordul a folyam felé.

Az Andrássy utat kezdetben Sugár útként emlegették, habár nem ez az egyetlen sugárút a fővárosban. 1885-ös átadásakor, még a gróf életében róla nevezték el. Ez a tény mindent elmond az ő rendkívüli népszerűségéről.

Az államférfit a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel, onnan indult utolsó útjára a tőketerebesi neogótikus Andrássy–mauzóleumba. Meglepő módon, a gyászszertartáson részt vett Ferenc József is, ami kivételes megtiszteltetésnek minősült a részéről.

1906-ban, Andrássy halála után 16 évvel állították fel lovasszobrát a Kossuth téren. A szobrász Zala György és az építész Foerk Ernő által készített emlékmű talapzatának egyik oldalán az 1867-es koronázás, a másikon a berlini kongresszus domborműve látható.

A kétszáz éve született Andrássy gróf a magyar történelem egyik virágzó korszaka, az Osztrák–Magyar Monarchia időszakának egyik főszereplője. Ez volt az az időszak, amelyben a magyarországi és budapesti építészettörténet legpompásabb virágkorát élte meg, ami nagyrészt Andrássynak köszönhető.

Felhasznált irodalom:

Déry Attila: Pest története és művészete. TERC Kiadó, Budapest., 2005.

Jeney András: Historizáló városképi együttes a budapesti operapalotánál. Az Andrássy út egyik különleges teréről. In: Tanulmányok Budapest múltjából, XLV. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2020.

Kozári Mónika: Andrássy Gyula. Gondolat Kiadó, Budapest, 2018.

Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? (1870-1930) Fővárosi Közmunkák Tanácsa,Budapest, 1931.

Sisa József: A londoni Parlament és a budapesti Országház – két épület párhuzamai. In: Arte et ingenio. Tanulmányok  Kovács András hetvenötödik születésnapjára. Erdélyi Múzeum Egyesület, BTK Történettudományi Intézet, Kolozsvár-Budapest, 2021.