Dr. Pécsi Emőke

idegenvezető, irodalomtörténész

1969-ben születtem Budapesten, pontosabban Pesten, hiszen a tősgyökeres "pestiek" számára messze nem mindegy, hogy valaki pesti vagy budai. 

Már gyermekkoromban imádtam a város utcáit róni. Mindig csodás élménynek számított felugrani a Várba megcsodálni a Mátyás-templomot, vagy sétálni a Városligetben, az Állatkert mesebeli épületei között. Kisiskolásként már feltett szándékom volt, hogy régész leszek, bújtam a történelmi olvasókönyveket, és mivel művész-családban nőttem fel, a művészetek iránti affinitást zsigerileg szívtam magamba. Idővel már nem csak a szülővárosom, a hazám érdekelt, álmokat szőttem arról, hogy messzi tájakra, országokba utazom, és sorra látogatom az egyetemes emberi kultúra emlékhelyeit, eggyé válva mindazzal, amit az ember valaha alkotott. Mindezek megvalósításához nyelveket tanultam, az orosz után jött a német, aztán a holland, végül az angol. Az idegen nyelvekkel az idegen kultúrák történelmét, gondolkodásmódját, világlátását is magamba szívtam. Hogy ezen ismereteimnek is formát és papírt is adjak, a gimnázium után elvégeztem egy felsőfokú idegenvezető-tanfolyamot, majd az ELTE német-holland bölcsész és tanári szakát. Néderlandisztika szakirányon PhD doktori végzettséget is szereztem, és mindeközben német nyelvből tolmács és szakfordítói vizsgát is tettem. Mindebből talán érzékelhető, hogy imádok tanulni, de még jobban szeretem a tudásomat másokkal is megosztani. Az idegenvezetés, amit már idestova több mint 20 éve gyakorlok, remek lehetőséget kínál erre. 

Munkám során bejártam a világ nagy részét: az osztrák Alpoktól az amszterdami csatornákon át egészen a délkelet-ázsiai buddhista romtemplomokig számos helyen adatott meg számomra, hogy a magam és mások örömére megoszthassam mindazt a tudást, amelyet nem csupán könyvekből sikerült elsajátítanom. És bár tagadhatatlan, hogy ez a munka rendkívül nehéz - elegendő csupán az emberi aspektusaira gondolunk - mégis hihetetlenül megunhatatlan és szerethető.