150  ÉVE EGYESÜLT BUDAPEST

Óbuda, Buda és Pest egybeforrasztásának szükségessége tulajdonképpen már a középkor folyamán többször előkerült. Luxemburgi Zsigmond, majd Hunyadi Mátyás király is állandó hidat tervezett építeni a két város között. Mátyás a budai királyi palotát alapvetően reneszánsz stílusban építette át, Pesten pedig új városfalat emeltetett a későbbi Kiskörút helyén, de a legnagyratörőbb célja, a két várost összekötő márványhíd végül nem valósult meg.

A török korban több hajóhíd is átvezetett a Duna fölött, majd sokáig nem létezett semmilyen híd a városok között. A 18. század második felétől a mai Vigadó térnél felépített, minden télre elbontott hajóhíd volt az egyetlen valóságos kapocs a két part között. 

Gróf Széchenyi István 1829-ben javasolta a városegyesítést, mégpedig az általa megalkotott Budapest néven. Az ő szülötte a két partszakasz közötti első kőhíd, a Lánchíd is, mely 1839 és 1849 között épült meg. Ez az építmény számított az első igazán komoly lépésnek Budapest egyesítése felé. Az új híd a Kelet és Nyugat közti kapcsolat és a fejlődés jelképe lett. Építése abban az időszakban zajlott, amikor Pest-Buda elindult a poros városkákból egy új metropolisszá válás útján.

Budapest előtörténetének áttekintésekor nem felejthetjük el megemlíteni a "legmagyarabb" Habsburg, József nádor szerepét sem, aki úgymond szeretett hobbijaként foglalkozott Pest rendezésével, csinosításával. 1808-ban létrehozta a Királyi Szépítő Bizottmányt, mely elegáns, szabályozott és egységes beépítésűvé fejlesztette a későbbi Belvárost és Lipótvárost, és amelynek köszönhetően sok értékes (bár mára nagyrészt lebontott vagy elpusztult) klasszicista stílusú épület jött létre. Pest a reformkorban országos kereskedelmi központtá vált jelentős népességnövekedéssel. Az 1838-as pusztító pesti árvíz pedig újabb nagy lökést adott a város fejlődésének. Ekkoriban már sokan reménykedtek az egyesülésben, mely által európai hírű új főváros jöhet létre.

1848-ban Pestet és Budát tették meg az országgyűlés és a kormány székhelyévé. 1849. június 24-én, a szabadságharc idején, Szemere Bertalan miniszterelnök elrendelte a három város egyesítését, azonban közbe szólt az osztrák haderő Pestre való bevonulása. Az osztrák kormány 1849 novemberében Óbudát és Budát politikai szempontból egyesítette. 1850-ben pedig pénzügyigazgatási szempontból Buda és Pest fűződött egységbe. Azonban a tényleges egyesítés, Szemere rendeletének végrehajtása nem állt a Habsburgok érdekében: az 1848-as forradalom központját, a nemzeti érzelmű Pestet nem kívánták erősebbé tenni.

Nem sokkal az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után, de még a hivatalos összevonás előtt három évvel, 1870-ben Andrássy Gyula miniszterelnök megszervezte a már mindhárom város fejlesztésével és rendezésével foglalkozó Fővárosi Közmunkák Tanácsa nevű, londoni mintára működő hatóságot. Ennek feladata volt például a Duna szabályozása, közlekedési utak nyitása, tervpályázatok kiírása és elbírálása, az építkezések végrehajtatása, utcák, terek elnevezése, és irányuk meghatározása. A tanács tényleges irányítója az alelnök volt. Az alelnökök sorában a legkiemelkedőbb  Podmaniczky Frigyes, akit sikereinek köszönhetően élete végén már Budapest vőlegényeként emlegettek. Az elnöki pozíciót a mindenkori miniszterelnök töltötte be.

A Lánchíd Építő Társulatnak elvileg a 20. század közepéig vámszedési joga lett volna a hídon, ráadásul a város újabb hídjainak építése esetén, azokon is szedhette volna a hídpénzt. Az Andrássy-kormány 1870-ben megváltotta a Lánchidat, így már megérte újabb hidakat építeni, és szorosabbra fűződhetett a kapcsolat a három város között. Megépült a Margit híd (1872–1876) majd a Szabadság híd (1894–1896) és a régi Erzsébet híd (1898–1903).

A hivatalosan 1873. november 17-én megtörtént egyesítésnek rengeteg ellenzője volt. Pest ódzkodott Buda zavaros pénzügyeitől, Buda nem óhajtott egy dinamikusan fejlődő nagyobb város perifériájára kerülni. Buda féltette az önállóságát is, Óbuda pedig nem akart távol kerülni az új városközponttól. Sokan ellenezték az ekkor még többségében német lakosságú Buda és Óbuda fővárossá emelését is.

A városrendezési munkálatok alapjául a Közmunkatanács 1871-es tervpályázata szolgált, melynek nyertese Lechner Lajos mérnök volt. Ezen plánum alapján épült ki a sugárút- és körútrendszer és valósult meg a többi nagyszabású városrendezési beruházás is.

Budapesten a táj és a város szoros egységben él. A település egy folyam két partján települt, nyugati oldalán hegykoszorúval, keleti oldalán síksággal. A kapcsolatot a hidak jelentik, melyek a budai oldalon völgyekbe vezetnek, a pestin körutakban folytatódnak. Párja aligha található Európában. Bécsben a városkép egy Duna-csatorna köré szerveződött. Prága dimenziói kisebbek. A fővárosunknál nagyobb London is széles folyam partjára települt, de a itt a különbséget a hegyek hiánya okozza.

Budapest három város egyesítésével megtörtént 150 évvel ezelőtti születése, majd fejlesztése egy sikertörténet. A városmag domináns stílusa a Monarchia-korabeli historizmus lett, ami a neostílusok összességét jelenti. Sok nehézség ellenére megvalósult a középkor óta dédelgetett álom: egy nemzetközi mércével mérve is gyönyörű fekvésű és elegáns épületekkel teletűzdelt, folyamparti metropolisz fejlődött ki, létrejött a Duna Királynője.

Felhasznált irodalom:

Déry Attila: Pest története és művészete. TERC, Budapest, 2005.

Granasztói Pál: Budapest arculatai. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980.

Katus László: A modern Magyarország születése. Pécsi Történettudományért Kulturális Egyesület, Pécs, 2010.

Preisich Gábor: Budapest városépítésének története. Buda visszavételétől a II. világháború végéig. TERC, Budapest, 2004.

Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? (1870–1930) Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest, 1931.

Képek forrása: Wikipedia;  Pixabay