A BŰVÖS VÁSÁR

2019.12.15

ADVENT BAZILIKA, EURÓPA LEGSZEBB KARÁCSONYI VÁSÁRA 

Pár napja robbant a hír. A European Best Destinations szavazásán a budapesti Szent István téri Adventi Vásárt a szavazók Európa legjobbjának választották. Rekord is született : még soha nem szavaztak ennyien egy helyszínre.

Milyen lehet az a vásári forgatag, ami a világ minden tájáról érkező közel 40 ezer utazót lenyűgözte? Mi kápráztatja el, mi igézi meg őket?

Sokan vagyunk Budapesten, akik nem bírunk ellenállni a kísértésnek, hogy a helyszínre utazva alaposan szemügyre vegyünk mindent. Hogy egy röpke órára megmártózzunk a színek, illatok és ízek kavalkádjában, hogy bódultan elmerüljünk a vásár zsibongó sokadalmában, hogy egy rövid időre kiszakadjunk a mindennapok szürkeségéből. Még akkor is, ha táncoló hópelyhek helyett néhanapján csak az eső szemerkél.

Képzeljük el, hogy mégiscsak a legszebb, tiszta és hűvös decemberi alkonyatkor érkezünk a helyszínre. Javaslom, találkozzunk a Széchenyi téren. A Zrínyi utcán sétálva közelítjük meg Európa legszebb vásárát. Innen lehet a legjobb képeket is elkészíteni.

A Bazilika impozáns épülete felé haladva egyre sűrűbben kísérik az utunkat kétoldalt az árusok színes és kivilágított apró üzletei.

Most akkor Karácsonyi vagy Adventi vásár? És mióta szervezünk mi ilyet?

A Karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amelyen a hívők Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Maga a szó a leginkább elfogadott teória szerint a szláv nyelvből került át valahogyan a magyarba, eredeti jelentése téli és nyári napforduló.

Az Advent szó ellenben latin eredetű és ,,eljövetel"-t jelent, a Karácsonyt megelőző várakozásra utalva.

Nem tudhatjuk pontosan, mikor és hol rendeztek először Karácsony előtti vásárt. Csak annyi biztos, hogy a legkorábbi ismert említés 1296-ból származik, utalva arra a középkori vásárra, amit a bécsi főtéren engedélyezett Albrecht császár. A 14. században a német nyelvterületen a nagyobb városokban már egészen általános volt ez a vásár.

Ne úgy képzeljük el azonban a középkori Karácsonyi vásárt, ahogyan manapság látjuk. Az asztalokon nem fényes ajándékok sorakoztak, hanem a mindennapi élet kellékei. A karácsonyi ajándékozás szokása ugyanis csak kicsit később érkezett.

A nemesek és gazdagabb polgárok a középkorban újévkor lepték meg egymást apróbb ajándékokkal. A hagyomány szerint a karácsonyi ajándékozás újabb szokása Luther Mártonnak köszönhető. Luther, a nagy vallásreformátor ellenezte a szentek tiszteletét. Valószínűleg nem helyeselte az Európában akkoriban elterjedő, Szent Miklóshoz kötődő ajándékozási divatot (aki Nyugat-Európában a mai napig Karácsonykor ajándékoz), és gyermekeinek 1545-ben egyszerűen azt mondta, az ajándékot a Jézuska hozza.

Ettől kezdve minden megváltozott. Pár év múlva már működött a világ leghíresebb karácsonyi vására, a Nürnbergi Christkindlesmarkt. A német fejedelemségekben begindult a karácsonyi üzlet.

Az akkoriban 3-4 napig tartó főtéri vásárokon már a maihoz hasonló hangulat uralkodott. Színes és csillogó standok, kézművesek, játékkészítők, betlehemek, üvegfúvók és hatalmas díszes karácsonyfa - akárcsak manapság.

Adventi, azaz több hetes vásárokat azonban csak a legújabb korban szokás rendezni.

Mióta is állítunk karácsonyfát?

A karácsonyfa állításának szokása ugyanúgy Németországból ered, mint a karácsonyi vásár.

Az első ismert említés 1521-ből származik.

A karácsonyfa előtt is létezett azonban ünnepi díszítés.

A téli napforduló ünnepe minden korban fontos volt.

Míg a római korban Szaturnusz, majd később a császárkorban Mithrász és Sol Invictus istenségek ünnepén örökzöld borostyánnal díszítettek, a középkorban inkább fagyöngyöt és magyalt fontak füzérbe.

A keresztény világban az örökzöldek az élet és az örökkévalóság szimbólumai.

A középkori templomokat Ádám és Éva napján (azaz Szenteste) almával és faágakkal díszítették.

A feldíszített karácsonyfa csak az 1800-as években került be a magyar otthonokba. A szokásteremtő újításért két hölgy vetélkedik. Ma már nehezen lehet eldönteni, melyik karácsonyfa lehetett az első: Brunszvik Terézé, aki a magyar óvodai hálózat megalapítója, vagy esetleg Nostitz Erzsébeté, aki Podmaniczky Frigyes édesanyja volt.

A karácsonyfák díszítése is egy külön történet! Hiszen kezdetben minden dísz ehető volt és egyben szimbolikus utalás. A gyümölcsök és a bogyók az egészséget és a bőséget jelképezték, az alma azonban bibliai jelentőséggel is bírt: a tudás és a bűnbeesés szimbolikája szoros kapcsolatban áll a keresztény megváltó születésével.

A karácsonyi szokások gyorsan változtak, a díszes fák a múlt századforduló idejére beköltöztek a hétköznapi emberek városi és vidéki otthonaiba, az ehető díszek, gyümölcsök legtöbbjét pedig csillogó üveg, porcelán és más anyagok váltották fel.

És az édesség, arról ne feledkezzünk meg!

Az új időkben a fákra mézeskalács, habcsók és szaloncukor került. A szaloncukor, amit kezdetben még házílag készítettek, és ami igazi magyar sajátosság, egy valódi Hungaricum!

A Bazilika felé sétálva balra találjuk meg először a mézeskalács házikókat és angyalkákat.

Igen régi hagyományról van szó. Állítólag már az ókori görögök is ismerték és fogyasztották ezt a finomságot, amin a legtöbben nem is csodálkozunk. Óbudán, az aquincumi római kori ásatásoknál is találtak több mézeskalács sütésére használt égetett cserépformát.

A középkorban a legnagyobb méhészetek a kolostorok tulajdonában voltak, ezért ezekben a régi időkben a kolostorokban készítettek vallási tárgyú mézeskalács figurákat. De ki ne ismerné a közelmúlt egyik legkedveltebb vásári ajándékát, a pirosra festett mézeskalács szívet, vagy a lovas huszárt?

A liszt, porcukor, méz és tojás összetevőkből alaposan kigyúrt tésztát pihentetés után hagyományosan ütőfával formázták. Az ütőfa egy fából aprólékosan kifaragott forma, amibe a tésztát belesimítják. Meglepetésünkre kicsit odébb, a Bazilika oldalánál rá is akadunk egy árusra, aki a hagyományos ütőformák garmadáját sorakoztatta fel a standján!

Ha elvegyülünk a vásár forgatagában, jobbnál jobb valóban színvonalas kézműves termékekkel találkozhatunk.

Színes fazekas termékek, művészi kerámiák, csillogó tűzzománc és fém ékszerek, vidám textilfigurák, puha meleg sálak és sapkák, egyedi táskák, nosztalgikus játékok, illóolajok és dekorációk, fények és hangulatok... ha engedjük, hogy hasson ránk mindez, nem csalódhatunk.

A kedvencem talán mégis az a kis üzlet, ahol a jól ismert régi bádog bögrét új ötletekkel gazdagították.

És most az ételekről.

Hiszen megéheztünk.

És hideg is van.

Ha azt olvastuk az interneten, vagy azt hallottunk barátainktól, hogy a vásár igen-igen drága, higgyünk nekik. Talán nem is azért érdemes kilátogatni ide, hogy itt lakjunk jól. Mindenesetre, egy pohár illatosan gőzölgő, szegfűszeggel, fahéjjal, citrommal vagy korianderrel ízesített forralt bor azért talán még belefér. Csak hogy felmelegedjünk...

A sült kolbászok, töltött káposzták, főtt csülkök és kacsacombok körül úgyis sorok kígyóznak.

Látogassuk meg inkább az egyik útba eső kürtős kalácsos standot! Hiszen mindegyik felér egy látványkonyhával.

Ráadásul, ki ne ámulna el a gyönyörű régi tűzhelyek és kondérok láttán?

Ha az Advent Bazilika színes forgatagából kikeveredtünk valahogy, még véletlenül se gondoljuk, hogy mindent láttunk! Hiszen pár méterrel odébb a Deák téren máris új árusok várnak minket, és ha véletlenül jobbra is elnézünk, talán nem álljuk meg, hogy a Fashion Street (Deák Ferenc utca) csábító fényei között újabb sétára induljunk.