A Szedő-ház és a varázslat

2018.02.18

Álomszerű átalakulásnak lehettünk tanúi a múlt év végén a Terézvárosban. A Hajós utca 32. számú lakóházról van szó. Emlékeznek?

Önök, akik részt vettek velünk a Korzózz Velünk terézvárosi sétáján, meglepve néztek fel az omladozó vakolatú, piszkos-fekete színű felállványozott épületre a hirtelen megfogalmazódott kérdéssel: Miért is álltunk meg itt?

Málnai Béla, az épület tervezője nem is akármilyen tanítómesterekkel dicsekedhetett. Tanulmányai elvégeztével először Lechner Ödön, a magyar szecesszió megteremtője mellett dolgozott, mint rajzoló. Később Lechner legtehetségesebb tanítványa, Lajta Béla vette pártfogásába.

Húszas éveinek elején megfordult Londonban és barátságot kötött az "Arts and Crafts" mozgalom tagjaival. Ez az a csoport, akiknek valójában az új stílust, a szecessziót köszönhetjük. Jó 50 évvel korábban innen indultak el azok a gondolatok, amelyek később az építészet teljes forradalmát eredményezték. William Morris, a mozgalom vezetője ezt vallotta:

"Nincs semmi mentségünk, hogy bármit alkossunk, ami nem megfelelően szép."

Csak nézzünk fel a homlokzatra, és megértjük...


Málnai Béla és társa, a tehetséges Román Miklós mindössze 24 évesek voltak, amikor egy szép napon Szedő Gáspár papírkereskedő kezet fogott velük, és megbízta őket életük első bérháztervének elkészítésével. Igen, ilyen fiatal tervezői voltak ennek a varázslatos háznak.

A későbbi építőmestereket is ismerjük: Kondor és Feledi volt a nevük. Úgy hiszem, jól végezték a dolgukat.

Az épület 1904-re készült el tiszta és egységes, virágos szecessziós stílusban. Ez volt az utcában az első ilyen stílusú ház. Szedő Gáspár a földszinti üzletben papírügynökséget nyitott, egy szinttel feljebb irodát rendezett be, hátul pedig raktárakat alakított ki. Maga is itt lakott nejével, Weisz Rózával.

A második és a harmadik emeleten, az utcai fronton tágas bérlakások voltak, a hátsó traktusban pedig kisebb 2 szobásak, a kevésbé módos bérlők számára.

Az igazi különlegesség azonban mindezek felett van: Wottitz Manfréd fényképész műterme a pazar és látványos kék fémtartós üvegtetővel! Maga az alkotó, Málnai Béla is annyira beleszeretett ebbe a stúdióba, hogy pár év múlva itt rendezte be saját irodáját új társával, Haász Gyula építésszel.

Az ígéretes kezdetek után azonban a ház gazdáját veszítette. Több mint 100 év telt el, s az épület elképesztő romlásnak indult. A homlokzaton a hosszú idő alatt valószínűleg egyetlen alkalommal sem végeztek felújítást. A vakolat lassan lemállott, a festett kovácsoltvas színét vesztette, a virágok száma megfogyatkozott, a lakásokat pedig feldarabolták az 50-es években.

Erőteljes fantázia kellett hozzá, hogy felismerjük az épület szépségét.

2017 augusztusától novemberig megújult a ház homlokzata. A szennyeződéseket lemosták, a karcsú és hajlékony kovácsoltvasakat rezedazöldre festették, a házra világos bézs vakolat került, a virágok újra tarkára színesedtek. A szecesszió megannyi hullámzó és díszes jellegzetessége rajzolódott ki újra a homlokzaton.

A temérdek virág között láthatjuk a hajladozó indákat, a tekergő és összefonódó kígyókat, a gazdagságot jelképező méheket és egy különös stilizált fát, koronájában rémisztő férfifejjel.

A legfelső emeleten a csodás üvegtető kék fémtartóinak kibogozhatatlanul bonyolult szerkezete ismét régi fényében ragyog.

Ennyi ámulat és csodálkozás közben csak zárójelben jegyzem meg: egy egészen kicsivel több odafigyeléssel akár még az idők során eltünedezett virágokat is pótolni lehetett volna...

Az igazi varázsvilág azonban bent fogad minket a lépcsőházban! Mint egy mély álmot alvó elvarázsolt kastély, amelynek életre keltése, az a bizonyos felújítás még várat magára.

Ami bent van, igazi összművészeti alkotás.

Az előtérben a múlt századforduló legnevesebb üveg- és mozaikművésze, Róth Miksa hagyta itt a kézjegyét: műhelyéből kerültek ki a mozaikok, melyek meseszerűen naiv vidéki életképeket mutatnak be. Virágmintás mozaikcsempék mentén jutunk be a ház titokzatos és izgalmas belső világába.

A szűkös és félhomályos lépcsőház tetejét üvegtető fedi. Kevés világosság jut be, ami még inkább kiemeli a Róth Miksa hatalmas, álomszerű, színes madaras üvegablakain beszűrődő megszínezett fényt. Mintha gótikus katedrálisban járnánk.

Ahogy egyre feljebb lépkedünk a lépcsőkön, rácsodálkozunk az alkotó fantáziájára: a vadlúd és a sirály után a 3. emeleten egy cankó szárnyal át a virágokkal és indákkal díszített ólomüveg ablak felső részén, a festett kék égen.

A lépcső kígyózó korlátja áramlóvá és misztikussá teszi a teret. Nehéz megfejteni, vajon a virágokkal dúsan borított, mesébe illő kovácsoltvas eredetileg milyen színű lehetett.

A földszinten egy különlegesen szép napsugaras üvegajtó vezet át a .... hova is?

A meglepően kicsi, málladozó vakolatú belső udvar másik oldalán a ház hátsó traktusába jutunk. Oda, ahová a kisebb, kétszobás lakásokat helyezték el a tervezők. A régi bérház jellegzetes hátsó lépcsőházába, ahol nincs sem színes ablak, sem míves korlát.

Az emeleti ablakon kihajolva azonban látható a különleges alaprajzú épület egyik érdekessége: a második zárt belső udvar, ami a szomszéd házzal közös. És nemcsak az udvar közös, hanem a tervező is: Málnai Béla építésztársa, Román Miklós a szomszéd épület tervezésében is részt vállalt.

Különleges rejtett érték ez az elvarázsolt lépcsőház. Remélem, megérjük a felújítását.

(A fotókat Zelenyánszky Tamás és Szarvasy Eszter készítette)